Ki van a vonal másik oldalán?

Ha valaki egy digitális kapcsolatteremtés során nem valós adatokat ad meg (ez lehet nem létező, vagy másé), akkor könnyen az „ismeretlenség homályába maradhat”. Érdemes tehát meggondolni, hogy valóban tudjuk-e, hogy kivel levelezünk, chatelünk, vagy éppen használjuk a közösségi portálokat?

 

Mielőtt a mobilról és az internetről szót ejtenénk, tegyünk egy kis időutazást. No, ne menjünk túl messze, csak a múlt századig, amikor az egymással való kapcsolattartás természetes eszközévé vált a telefon. A 20. század második felében a legtöbb munkahelyen már természetes művelet volt a telefonálás, egyre több család rendelkezett otthonában vezetékes telefonkészülékkel és az utcákon, tereken, aluljárókban különféle fülkék biztosították az egymással való kapcsolattartást. Ezt már sokan elfelejtették, vagy koruknál fogva nem is emlékezhetnek rá. Érdemes azonban visszagondolni, hogyan is működött mindez. A telefonok még nem rendelkeztek digitális kijelzőkkel, így a hívó kiléte csupán a telefon felvétele után, és kizárólag bemutatkozással illetve hangazonosítással történhetett meg. A hívó fél sem tudhatta pontosan, hogy ki fogja felvenni a telefont. Az utcai fülkék bizony gyakorta lehetőséget adtak a „telefonbetyárkodásra”, telefonos zaklatásra. Természetesen a telefonközpontokon keresztül ekkor is beazonosíthatóak voltak a rendszeres zaklatások, de erre ritkán került sor.

Miért emlékeztünk vissza minderre? Mert be kell látnunk, hogy a mobiltelefonok használata lényegesen egyszerűsítette és több szempontból talán biztonságosabbá is tette a telefonos kommunikációt. Hogy ki van a mobil másik oldalán? Erre több válasz is létezik. A legegyszerűbb és a mobil-korszakban legvalószínűbb, hogy a mobil másik oldalán az van, akit hívtunk. Természetesen előfordul, hogy más veszi fel a telefont, de ilyenkor valószínű, hogy pontos információt kapunk, hogy mikor, hogyan találhatjuk meg, akit keresünk.

Merőben más a helyzet, ha minket hívnak. Ilyenkor három eset lehetséges. Az első ismét viszonylag biztonságos, amikor egy olyan számról keres valaki minket, ami el van mentve a telefonkönyvünkben, vagyis az hív minket, akinek a nevét kiírja a telefon.

A másik lehetőség már magában rejt némi veszélyt. Ez az az eset, amikor telefonunk csak egy másik telefonszámot mutat. Természetesen a legtöbb esetben ilyenkor is ártalmatlan a hívás, de ezek között már lehet rosszindulatú, vagy reklám célú „zaklatás”. Ráadásul ne felejtsük el, hogy ha nem ismerős a hang, a vonal másik végén bárki lehet! Vigyázz rá, hogy ilyenkor milyen kérdésre válaszolsz, milyen adataidat osztod meg másokkal! Komoly cégek, bankok soha nem kérnek telefonon információt! Ha nem a megszokott +3620 – +3630 – +3670 kezdetű mobil, vagy ismerős helyi körzetszám (pl: Budapest: +361) jelentkezik, érdemes végiggondolni, hogy valóban kereshet-e ismerős!

Elsősorban céges telefonok esetében, de magán személyek között is van, aki nem engedélyezi telefonján a hívószám kijelzését. Ilyenkor a kijelzőn az – ismeretlen szám – felirat látható. Ilyenkor végképp nem tudhatjuk, hogy ki van a mobil másik oldalán. Persze ilyenkor is előfordulhat, hogy ismerős keres, de egyre több ember dönt úgy, hogy nem beazonosítható hívótól nem fogad hívásokat.

… és az internet másik oldalán

Egy szóval? Az egész világ!

Soha ne felejtsd el, hogy amint csatlakozol a világhálóra, nem vagy egyedül. Ennek megfelelően érdemes viselkedni, kommunikálni! Nézzük sorjában, kikkel is találkozhatsz a neten?

Az egyik legősibb internetes kommunikáció az e-mail

Itt minden ember, vagy hivatalos szervezet rendelkezik saját azonosítóval, vagy saját e-mail címmel. A kommunikáció nagy része úgy zajlik, hogy ismerősök megadják egymásnak az e-mail címüket és utána tartják a kapcsolatot. Hivatalos ügyeket is intézhetünk így, ilyen helyeken általában ügyintézők válaszolnak leveleinkre. Ne felejtsük el azonban, hogy e-mail címet (akárhányat) bárki létrehozhat. Ez annyit jelent, hogy ha valaki a regisztráció során nem valós adatokat ad meg (ez lehet nem létező, vagy másé), akkor könnyen adhatja ki magát másnak az „ismeretlenség homályába maradva”. Érdemes tehát meggondolni, hogy valóban tudjuk-e, hogy kivel levelezünk!?

Kedvelt forma a chat

Az elektronikus csatornán zajló beszélgetés történhet írásban, vagy szóban. Napjainkban már a chatelésre is az a legjellemzőbb, hogy leginkább ismerősökkel beszélgetünk. Akadnak azonban olyan oldalak is az interneten, ahol felnőttek gyerekek hiszékenységét kihasználva komoly bűncselekményeket követnek el. Abban a pillanatban, ahogy idegen szeretne veled megismerkedni, gondold végig, mert az először izgalmasnak tűnő kapcsolat, az „ismeretlen barátsága” komoly következményekkel is járhat! Észrevétlenül is csalhatnak ki tőled fontos adatokat! Minden esetben tartózkodj az ilyen esetektől, szólj szüleidnek!

A legnépszerűbb felületek a közösségi portálok

Mindenképpen érdemes utánajárni az adott oldal szabályainak, hiszen számtalan regisztráció (ez az e-maileknél is előfordul) korhoz van kötve. Amennyiben mégis regisztrálsz egy oldalra és egy online közösség tagjává válsz, több dolgot is érdemes átgondolni. Egyrészt az első kulcsfontosságú döntés, hogy Te milyen adatokat teszel közzé magadról. A következő, hogy kikkel létesítesz kapcsolatot. Csábító dolog az ismerősök gyűjtése, de veszélyes is egyben. Ha ismeretlen embereket visszaigazolsz, ők mindent látni fognak rólad! Ha nem kommunikálnak rendszeresen, csak csendben figyelnek, később már el is felejted, hogy visszajelölted őket. Ők ugyanakkor nyomon tudják követni a fotóidat, látják a megjegyzéseidet, adott esetben még azt is, hogy mikor merre jársz! Ne tedd! Közösségi portálokon is győződj meg róla, hogy ismerőseid a való életben is ismerőseid, vagy, hogy az ismerős valóban az akire gondolsz, nem álnéven akar valaki az ismerőseid közé férkőzni!

Ha azonban odafigyelsz a saját biztonságodra és másokra, segítjük egymást az online világban is, akkor a veszélyek könnyen elkerülhetőek. Érdemes szüleid, vagy más ismerős felnőtt segítségét kérni, nem csupán, ha már baj van, még inkább azok megelőzéséhez! Ne feledd, hogy bármennyire is csal a látszat, az interneten senki nem bújhat el! Sokan vagyunk ugyan, de a számítógépeink a mobiltelefonokhoz hasonlóan beazonosíthatóak!

Természetesen az éremnek két oldala van. Nekünk sem szabad soha elfelejteni, hogy az interneten nem vagyunk láthatatlanok, sőt „digitális lábnyomaink” akkor is ott maradnak utánunk, amikor nem is gondolunk rá!